A Népfőiskolai programok keretében a nyáron nálunk jártak a Szederfa otthonból Turba Attila. Októberben viszonoztuk a látogatást, és néhány lakóval is megismerkedtünk.

A szellemi sérülteket gondozó, bentlakásos, illletve bejárós rendszerű otthonban nagyon érdekes, szívmelengető tapasztalataink voltak. Kis süteménnyel, apró ajándékkal készültünk, s ők is megleptek minket kerámia műhelyük munkáival. Ezek a tárgyak a népfőiskola termébe kerülnek a napokban. Az otthon lakói sérülésük mértékétől függően vesznek részt olyan foglalkozásokon, mint papírmasé készítés, szövés, famegmunkálás, kertészkedés, állattartás.

Ködös reggelen értünk a házhoz, ahol Elek-Kánya Éva fogadott minket, aki az egyik műhelyt vezeti. Jó volt belépni a meleg belső térbe, azonnal végig is kalauzolt minket a lakószobák előtti folyosón. Derűs, tiszta a ház belseje, érdekes felső megvilágítás teszi világossá a szobákat. A szobák berendezése magán viseli lakója egyéniségét és ugyanígy a rend mértéke is.

Elértük a nagy freskóval díszített , derűs központi társalgót, ahol a lakók éppen befejezték reggelijüket. Szombat lévén csak az állandóan bentlakók tartózkodtak az otthonban, 8-10 ember. Nagyon barátságosan fogadtak, örültek a látogatóknak. Percek alatt feloldódott a hangulat.

Ezután Józsi kalauzolt végig minket az állattartó részeken és a zöldségeskerten. Józsi, eredetileg állattenyésztő, majd fazekas lett, s mint egy nagykövete az otthonnak, mesélt mindennapjaikról. Nagy szakértelemmel és az állatok iránti szeretettel részletesen elmagyarázta, hogyan működik mindez. A birkák és kecskék azonnal odamentek hozzá, név szerint ismerte mindet, lelkesen ábrázolta jellemüket. Megható volt számomra, ahogy ránk is nagyon vigyázott, nehogy bajunk essen.

A műhelyek megtekintése ezután következett. Itt már Évi volt a kalauz. Több szobában folynak a műhelymunkák hétköznap, a lakóknak valamelyiken kötelező részt venni délelőttönként, de szabadon eldönthetik melyiken. Az agyagműhellyel kezdtük, majd a papírmasé és a faműhely került sorra. A foglalkozást hozzáértők vezetik, azonban az elkészült munkáknál fontosabb a közösségi élmény, a munkálkodás maga.

Mire kijöttünk, felszállt a köd, napsütés fogadott és a lakók is kijöttek az udvarra beszélgetni. Meséltek arról, hogyan kerültek ide, miért itt laknak. Egyöntetű volt a vélemény, hogy jobb itt, mint ahonnan jöttek. Az egyik fiatal lánynak van ugyan családja, de messze, egy idősebb nő arról számolt be, hogy senkije sem maradt. Eközben a sajtműhelyben a sajtkészítés bemutatása és kóstolás folyt. A látogatás lezárásaként teáztunk az ebédlőben, beszélgettünk még az ebédig hátralévő időben.

Nyugodtság és derű jellemezte a napunkat.

Köszönjük Évi, Attila a lehetőséget!